Betegségek

 

Megpróbálok néhány gyakori problémát körbejárni, a leggyakrabban felmerülő kérdések, legfontosabb tudnivalók, tanácsok mentén.
Az itt leírtak természetesen nem helyettesítik az orvosi ellátást, sőt, bizonyos esetekben hátráltathatják is azt, ha a "felhasználó" tévesen értelmezi az információkat, vagy a kategóriát nem jól határozza meg, amihez az információt keresi. Ezért bizonytalanság esetén bátran kérdezze meg kezelőorvosát...

 

 

 

A bárányhimlőről

 

Egy vírusos fertőzés, mely igen-igen ragályos, állítólag elegendő egy szobában tartózkodni 1 órán keresztül egy bárányhimlőssel ahhoz, hogy elkapja a betegséget - de csak az, aki korábban még sosem volt bárányhimlős. Ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy "hány pöttyel jött ki", vagy hogy hány napon át volt beteg az ember, vagy hogy volt-e láza. Aki átesett a fertőzésen, az már többet nem kapja el. Lappangási ideje 2 hét-3 hét közötti és a kiütések megjelenése előtt egy (azaz 1) nappal már fertőz, korábban nem. Lefolyása 7-10, maximum 14 nap. Ebből következik, hogy testvéreknél, ha egymástól kapják el a betegséget (és nem ugyanakkor, ugyanott egyszerre fertőződnek meg), akkor kb.mire az első meggyógyul, akkoriban jön ki a másikon a betegség.


Mivel fertőző, az ÁNTSZ számára háziorvos által kötelezően bejelentendő betegségről van szó, TILOS a bárányhimlős gyerekkel közösségbe (óvoda, bölcsőde, házi napközi, játszóház, babaelhelyező-megőrző, stb.) és olyan helyekre menni, ahol sok emberrel találkozhat. Értelemszerűen boltba, TESCO-ba, sem illik vinni ilyenkor..


Alapszabály: csak olyan emberekkel találkozzon a gyermek a betegség alatt, akik vagy már voltak bárányhimlősök, vagy meg szeretnénk fertőzni őket a nyavalyával, merthogy igen-igen fertőző (TESCO-ban nincs módunk ezeket minden ott lévő embertől megkérdezni).
Sőt, aki már átesett a betegségen, de valami miatt olyan szereket kap, amik tartósan (ismétlem TARTÓSAN) és jelentősen csökkentik az immunrendszer védekező képességét (pl.szervátültetettek, csontvelő átültetésen frissen átesett emberek, vagy mondjuk daganatos betegségben szenvedők - akik kemoterápiás kezelést kapnak, stb.) ezeknek az embereknek annyira legyengült lehet az immun védekezésük, hogy nemcsak hogy elkapják "ismét" a bárányhimlőt, hanem bele is halhatnak.


Felnőtt korban a betegség lefolyása sokkal viharosabb, mint gyermekeken (magas láz napokon át, levertség és sok-sok viszkető kiütés) - viszont ők is kaphatnak ellene védőoltást, ha még biztosan nem voltak bárányhimlősek és a gyermekükön kitör a betegség. Ilyen esetben 3 napon át még van esély arra, hogy a legyengített élő bárányhimlő vírust tartalmazó oltással megelőzzék a betegség kialakulását. Terhes nőknél, akkor veszélyes a betegség (főként a terhesség első 14 hetében és a szülés előtti három hétben), ha még nem volt bárányhimlős a kismama. Ha már átesett a betegségen, akkor nem veszélyes rá sem és a születendő gyermekre sem.


És most a gyakorlati dolgokról. A leggyakoribb probléma a kiütések felismerése, illetve azok elfertőződése. A kiütések életciklusa a következő. Először egy szúnyogcsípés szerű piros folt jelenik meg, majd kb. fél nap múltán a folt tetején megjelenik egy kis, vízszerű hólyag. Ez tényleg úgy néz ki, mintha egy vízcsepp lenne a piros folton, tartalma néha zavaros is lehet. Ez a hólyagcsa magától kifakad és a helye pörkkel (mint a seben a var) gyógyul, akkor is, ha a gyermek "jól viselkedik" és egyáltalán nem vakarja az egyébként jellemzően igencsak viszkető kiütéseket. Ez a ciklus szinte mindegyik pöttyel lezajlik és folyamatosan jönnek elő az újabb kiütések, tehát gyakran egymás mellett láthatóak a különböző stádiumok. Speciálisan erre a betegségre jellemző, hogy a hajas fejbőrön is megjelennek kiütések. Lényeg mindebből, hogy ha gyanús a gyerek, hogy esetleg bárányhimlős, akkor fél napon belül ez egyértelművé válik általában. Szükséges ehhez még a megfelelő kontaktus is, azaz valahol, valamikor bárányhimlőssel való találkozás (két, vagy három hét távlatában erre emlékezni persze eléggé nehéz lehet).


A kiütésekkel kapcsolatban a legfontosabb dolog, hogy tilos, ismétlem TILOS bárminemű kencével kenegetni azokat.


Ezek általában a viszketés csökkentésére szolgálnak, néha fertőtlenítő hatást is szolgálnak, de a tapasztalat szerint leginkább csak a kiütések elfertőződését segítenek elérni. Viszketés csillapítására legjobb módszer a Fenistil csepp adása, melyből napi 3x a gyermek testsúlyának megfelelő mennyiségű cseppet kell beadni szájon keresztül (nem rákenni!). Maximum adag 30 csepp, tehát ennél súlyosabb gyermek is csak 3x30 cseppet kapjon.

A tisztálkodásnál arra kell ügyelni, hogy maguk a kipukkadó hólyagcsák tele vannak a vírussal, tehát a betegség lezajlása alatt a gyermek ne kádban fürödjön, hanem inkább zuhanyozzon, mert a fürdővíz is szórja a kiütéseket a testén. Zuhanyozni viszont lehet és tanácsos is a bőrfertőzés megelőzésére.
A komolyabb szövődmények igen-igen ritkák pneumonitis, encephalitis kialakulhat, de ezek nagyon súlyos állapotok, amit a kísérő súlyos tünetek (tüdőgyulladásos csúnya köhögés, ill. eszméletvesztés, epilepsziás görcsök) egyértelműen jeleznek. Előfordulásuk gyakorisága egy a millióhoz nagyságrendű, tehát nem kell tőlük igazán tartani.

 

Viszonylag gyakoribb szövődmény a bőr elfertőződése. A kiütések fenti ciklusa után (ritkábban során) a kiütésnek megnő és élénkvörös, duzzadt lehet az udvara, netán gennyes levedzés indul meg a tetejéről. Ebben az esetben szólni kell a háziorvosnak, mert gyógyszeres kezelés (szájon át adott antibiotikum, netán kórházi beutalás) válhat szükségessé. A nem kencézett (lásd néhány bekezdéssel korábban) esetekben erre nagyon ritkán van példa. Tehát NE kencézzünk!
A fertőzés velejárója a láz, ami általában a kiütések szaporodásának időszakában jelentkezik és pár napig tart (3 napon túli láz esetén érdemes háziorvosnak szólni). A kiütések a nyálkahártyákon (szájban, garatban, nemi szervek nyálkahártya felszínén) is megjelennek afta formájában. Ezek a "szokásos" aftákkal összehasonlítva kevésbé fájdalmasak, de az ivást-evést megnehezíthetik (savanyú, sós, fűszeres, vagy nagyon száraz dolgok nem esnek jól ezek miatt a kis fekélyek miatt).


A betegség 7-10 nap alatt lezajlik. Amikor már csak beszáradt, pörkös stádiumú kiütések vannak a gyermeken, érdemes kontroll időpontot megbeszélni a háziorvossal a közösségbe való visszatérés igazolása végett.
A betegséget nem lehet elkapni olyan embertől, aki maga nem beteg. Tehát, a bárányhimlős gyermek hozzátartozója nem terjeszti a betegséget. A kiütéses gyermek, ha már lezajlott a lázas időszak, akár ki is mehet a szabad levegőre (természetesen a fenti szabályok betartásával - közösségbe, vagy sok ember közé ne menjen amíg fertőz), nem feltétlenül kell szobafogságban tartani.


Tömören összefoglalva tehát, Fenistil csepp napi 3x, ne fürödjön kádban a gyermek, csak zuhanyozzon, tilos a kiütésekre bármit kenni.

 

Vissza a lap tetejére

 

Hasmenéssel, hányással járó fertőzések

 

A tünetek magukért beszélnek, viszont több fajta betegségben is szerepelhetnek ugyanezek a tünetek. Ezekben az esetekben más teendő is lehet, az itt felsoroltakon kívül. Ezekre a végén térek ki.

 

Alapvetően a bélrendszerben "dolgozó" vírusok, vagy baktériumok okozzák. A kórokozó típusától függően változhatnak az egyes tünetek súlyossági fokai és a betegség időtartama is. Lázzal is járhat, hiszen egy fertőzésről van szó általában. Előfordulhat eleinte csak hányás, és a hasmenés később jelentkezik, ill. hányás nélkül is lezajlódhat.

 

Az emésztés ilyenkor gyengélkedik, ennek jele émelygés, étvágytalanság, haspuffadás, görcsös hasi fájdalom lehet. Akár az étel elfogyasztásával összefüggésben is jelentkezhetnek ezek a kísérőtünetek (azaz, ha nem akarjuk etetni a gyermeket, elképzelhető, hogy nem lesz émelygése és a hasfájás is enyhébb lehet).

 

A betegségek nagyobb részében az első 1-2 napban van csak hányás, a hasmenés a gyógyulás végéig jellemző.

Típustól függetlenül igaz, hogy a folyadékbevitel a kezelés és a gyógyulás kulcsa.

Itt az természetesen NEM számít folyadékbevitelnek, ha megissza a gyermek az innivalót, aztán ki is hányja. Ilyenkor a folyadékbevitel nulla. Ha a hányás az ivást követő 1-2 órán túl történik, akkor már valamennyi felszívódott az innivalóból.

 

A fent leírtakból következik, hogy az evést nem kell túlzottan erőltetni, pláne, ha hányást provokál. Ha egy-két napig semmit (durván hangzik, de szó szerint semmit!) nem eszik a gyermek, attól még nem feltétlenül lesz komolyabb baja. Na-de-ha a folyadékbevitel nem megy, akkor az az életkorától és a hasmenéssel, plusz láz miatti izzadással együtt vesztett folyadéktól függően (csecsemőknél akár 4-6 óra, óvodás korú gyermeknél fél-egy nap alatt) kiszáradáshoz, kórházi kezelést igénylő állapothoz vezethet. Az ivást éppen ezért forszírozni kell. Ha hány a gyermek, akkor kisebb adagokkal, gyakrabban próbáljuk itatni (5-10-15 perces szüneteket tartva a fél-egy deciliter folyadék adagok bevitele között), a tapasztalat szerint a nem túl erősen ízesített innivalók, akár hűtőhidegen adva a legjobban "bentmaradósak" a hányások időszakában. Hányingert csillapító szereket is leginkább ebben az időszakban van értelme adni (B6 vitamin ampullás, vagy tablettás formában, illetve Daedalonetta kúp). Ezek egyike sem varázsszer, tehát ne várjunk csodát tőlük, de adhatnak még egy esélyt kórházba indulás előtt.

 

Célszerű a megivott (és ki nem hányt) folyadékot egy papírlapra felírni sorban, hogy könnyebben tudjunk válaszolni az orvosnak arra a kérdésére, hogy mennyit ivott a gyermek.

 

A kiszáradás (néphiedelmek szerinti "jelei" HELYETT) legjobb jelzője a gyermek vizelettermelése. Mikor volt utoljára vizelete? Ez is egy szokványos orvosi kérdés lehet, amire szintén érdemes odafigyelni (lásd pelenkás gyermeknél a pelenka cseréje akkor is, ha "nem telt még meg", vagy önállóan WC-ző gyermeknél felhívni a figyelmét, hogy jelezze, ha pisilt, hogy fel lehessen vezetni a fent említett papírlapra). Ha már legalább fél napja (azaz 6-8 órája) nem ürített vizeletet a gyermek, mindenképpen érdemes orvossal konzultálni.

 

A kezelés ennek megfelelően tüneti, lázcsillapítás, folyadékbevitel (összeírással együtt!) és valamilyen bélflóra javító adása (Bonolact Pro KID, vagy Normaflore, vagy Enterol, vagy Protexin, stb.). Nyálkahártya bevonó szerek pl.Smecta is forgalomban vannak, de elég nehezen beadhatók, pláne hányós gyermeknek. A hasmenéses időszakban érdemes oralis rehidraló folyadékot (Sodiolral/narancsos, HIP ORS/répás, Normolyt/ízesítés nélküli, Humana Elektrolyt/banános, stb.) is adni egyrészt, mert ezek a speciális só-cukor keverék arányuknak megfelelően jobban felszívódnak a bélből, mint az egyéb innivalók, másrészt pedig segítenek visszapótolni a hasmenéssel veszített sókat, tápanyagot. Közös jellemzőjük, hogy nem túl jó ízűek. Ennél fogva nem kell mindenáron ezt itatni a gyermekkel, ha ezt nem hajlandó meginni, mindegy, hogy mit, csak igyon! Ne ragadjunk ott le, hogy "ettől leszel jobban, tessék meginni" és akkor onnantól azt sem és mást sem iszik a gyermek, mert ezzel többet ártunk. Ha megissza, attól javul az állapota, de ha nem issza meg, úgy is javulhat, csak kicsit lassabban.

 

És most akkor azok, amikre figyelni érdemes. Aluszékonyság, visszatérő és a folyadékbevitelt meghiúsító hányások, nagyon erős hasi fájdalom, netán véres széklet vagy ájulás, eszméletvesztés esetén minél előbb el kell menni orvoshoz. Hasonlóan, ha a fenti papírlapon nem szerepel innivaló, sem vizelet már jó ideje, akkor nincs mire várni...

 

Vissza a lap tetejére